"Ahogy lehet"

Ma már úgy érezzük, mindent tudunk Mindszenty József életéről, munkásságáról, mártíriumáról… A történész számára azonban nincs lezárt kérdés. Zinner Tibor jogtörténész és szerzőtársa, Somorjai Ádám bencés szerzetes épp a Mindszenty József boldoggá avatásával kapcsolatos kutatások közepette találkoztak. Több írásban is gyümölcsöződött már együttes munkájuk, például a Majd’ halálra ítélve című, csaknem 1400 oldalas, CD-melléklettel is ellátott kötet, amelyet 2008. október 15-én mutattak be. És most itt az új kötetük, erről beszélgettünk Zinner Tiborral. 

Zinner Tibor: Mindszenty rámutatott, hogy a szovjet világrendszerben lábbal tiporják az emberi jogokat (Fotó: Horváth Péter Gyula)

– Ez a könyv jóval vékonyabb az előzőnél, de nyilván ugyanolyan jelentős… 
– Igen, 2010 karácsonyára jelent meg, Szeizmográf a Szabadság téren címmel. Azt a 118 levelet tárjuk benne az olvasók elé, amelyet az USA mindenkori elnökének, illetve vezető diplomatáinak, politikusainak írt Mindszenty bíboros az alatt a majd tizenöt esztendő alatt, amit a budapesti amerikai követségen töltött. Félrabságban! Ahogy ő fogalmazott… 

– Rabságban?! De hisz megmentették az életét. 
– Az USA budapesti követsége igencsak ügyelt a diplomáciai játékszabályokra. A bíboros okkal érezte úgy, hogy ezúttal sem kapja meg azt támogatást az amerikaiaktól, amelyre egyébként korábban, hercegprímásként is számított egészen 1948. december 26-án történt letartóztatásáig. Ami a leveleket illeti, Mindszenty József éppen ezért ezekben fejezte ki nemtetszését az USA kelet-közép-európai politikájával kapcsolatosan. Keményen bírálta például a trianoni diktátum kapcsán a wilsoni pontok be nem tartását a népek önrendelkezéséről, az 1947-es párizsi békeszerződés idején tanúsított, az Atlanti Charta pontjaival ellentétes amerikai magatartást, de írt arról a politikáról is, amelyet 1956-ban követett Washington, többek között a Szabad Európa Rádión keresztül. 

– Mit tudott kezdeni a magyar főpappal az amerikai külpolitika? 
– Érdemben semmit. Végig szem előtt tartották például, hogy Mindszenty személyében egy büntetésének hatálya alatt álló magyar állampolgár van a követségükön menedékben. Az Egyesült Államok tudomásul vette, s elfogadta, hogy Európa Elbától keletre eső népei, több mint százmillió lélek sorsa fölött a Szovjetunió rendelkezik. Ez volt az oka annak is, hogy ’56. október–novemberben az USA nem akart beavatkozni a magyar szabadságharc sorsába. Csak az ENSZ-ben emelte fel a szavát. 

– Ez az amerikai stratégia nyilvánvalóan nem tetszett Mindszenty Józsefnek… 
- Nagyon nem. És ezt szóvá is tette a leveleiben, annál is inkább, mert úgy érezte, sokat segíthetne szeretett nemzete sorsán, ha Washington végre markánsabb politikát követne a hatalomba Moszkva által visszasegítettekkel szemben. A bíboros levelei persze sohasem kaptak nyilvánosságot, egyfajta magánügynek számítottak. De még ezzel együtt sem írhatott mindenkinek és mindenről. Hosszú éveken keresztül nem engedték meg neki azt sem, hogy a Vatikánnal levelezzen. Amikor aztán hozzájárultak ehhez, akkor viszont nem zárhatta le a borítékot, fürkésző szemek olvasták írásait, s ha olyannak látták, visszatartották. Ezért fogalmazott úgy Mindszenty bíboros, hogy félrabságban él a budapesti követségen.

– Mi volt a Mindszenty-féle levelek fő vonala?
– Tíz-tizenkét tárgykörrel foglalkozott a bíboros a leveleiben. Az egyik legfontosabb témája a kádári megtorlás és az azzal szembeni tiltakozás volt. Két ízben is felvetette, hogy önként elhagyná a követséget, és ő állna a népbírósági tanács elé, cserébe a már megvádolt és vélhetően a népbírák által halálra ítélendő fiatal felkelők életéért. Számos írásában könyörgött, hogy az Egyesült Államok politikusai járjanak közbe a meghurcoltak érdekében. Az új európai békerendszerek ügyéről írott leveleiből kiérződött aggódása hazájáért és Kelet-Közép-Európa valamennyi elnyomott népéért. Sőt írt a tibeti anomáliákról is. Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szakirodalomra támaszkodva úgy vélte – s nem tévedett –, hogy a Szovjetunió által irányított világrendszerben lábbal tiporják ezen jogokat. Egyébként kevesen ismerték olyan jól ez idő tájt az emberi jogok rendszerét, mint Mindszenty bíboros. 

– Nyilván emiatt, mármint emiatt az érzékenység miatt adták könyvüknek a Szeizmográf a Szabadság téren címet…
– Igen. Mélyen érző, minden ártatlanul meghurcolt emberért szót emelő, tollat ragadó személyiség volt a bíboros, akit a különböző magyarországi diktatúrák börtöneiben eltöltött időszakok komoly tapasztalatokkal vérteztek fel. Szót emelt azokért is, akiket Szibériába hurcoltak mind ’56 előtt, mind után. Nem tudhatta, hogy őket, ha éltek, akkor 1956 előtt már visszaengedték. A követségre eljutott nyugati sajtóban viszont azt olvashatta, hogy 1956 után is sok magyar fiatalt hurcoltak el Szibériába, ezért vissza-visszatérő elem volt ez is a leveleiben. És gyakorta írt a Rákosi országlása idején felrobbantott Regnum Marianum-templom, a kettészakított Berlin ügyéről, és más aktuális politikai kérdésekről is. Amint eljutott hozzá egy-egy hír, azt mindjárt a saját gondolkodásába illesztette, s mindenhez azonnal hozzárendelte Magyarország keserű sorsát is. 

– Trianon, párizsi béke, kádári megtorlás… Mi az, ami szinte mindig ott van a leveleiben? 
– A Magyarországon meg nem született gyerekek ügye érintette a legérzékenyebben. Mintha a jövőbe látott volna. Harcolt a hazai abortuszok, egy bűnös népességpolitika ellen. Kádárt modern Heródesnek nevezte ezzel összefüggésben. Bármiről is írt, illetve elmélkedett, nem az egyházam és hazám, hanem a hazám és egyházam volt nála a sorrend. Mindent erre vetített ki. 

– Ebből lett a baj, nyilván a Vatikán is mást várt volna… 
– Igen. De a bíboros határozottan szembement azzal az amerikai külpolitikával is, amely tulajdonképpen John Foster Dulles külügyminiszter halála után nyitott a Szovjetunió felé, Kennedy és Johnson elnök idején. Az Egyesült Államok a ’60-as évtized második felében immár nem követet, hanem nagykövetet küldött Budapestre, s ezzel legitimálta Kádár rendszerét. Láthatóan más lett a XII. Pius halála utáni vatikáni külpolitika is, mert egyezkedtek, és aztán szerződést is kötöttek Kádárral és körével. Ennek az volt az oka, hogy úgy gondolták a Vatikánban, ezzel a politikával biztosítani tudják a kelet-közép-európai egyházak működését, adott esetben mindenekelőtt a magyar római katolikus egyházét.

- Vaskalapos volt a bíboros, ez a vád érte és éri őt ma is… 
- Én ezzel szemben azt mondom, következetes volt, aki az emberek jogaiért, a szabadságukért és az emberi méltóságért szállt síkra. Látta a mély szakadékot, amely az ígéretek, a szabadságról és a méltóságról mondott szép szavak és a valóság között tátongott. Az volt a véleménye, hogy nem beszélni, hanem cselekedni kell a szabadságért. Egyébként sokszor úgy érezte, hogy nem hallgatnak intő szavaira. De ez csak a látszat volt. Valójában az 1963-as általános közkegyelem kiharcolásánál a Budapesten tárgyaló amerikai diplomaták épp a Mindszenty bíboros leveleiből merített adatokat használhatták fel. 

– Hány levelére válaszoltak a száztizennyolcból?
– Kettőre. Kennedy apparátusa mindent elkövetett, hogy az elnök ne válaszoljon a bíborosnak. A másik válasz Nixoné volt. Válasz? Egy elbocsátó üzenet, amelyben közölték vele, hogy vége a követségen töltött éveinek. 

– Többé nem is levelezett az Egyesült Államok vezetőivel?
– Ezt most még nem látjuk pontosan, mindenesetre Nixon elnök gratulált neki a nyolcvanadik születésnapjára. Majd egy fantasztikus körutazást tett a világban, lángoszlopa lett az emigrációban élő magyarságnak. Amikor súlyos betegen visszatért Bécsbe, írt egy levelet Nixonnak. Azt nem élhette meg, hogy vágyai teljesüljenek.

Sinkovics Ferenc